Beszámoló Japánból

Az a szerencse ért, hogy a Játékvezetői Bizottság tagjaként részt vehettem az idei év legrangosabb nemzetközi röplabda versenyén a Nagy Bajnokok Tornáján (Grand Champions Cup) Japánban, ahol az 5 kontinensbajnok (Brazília, USA, Japán, Egyiptom, Olaszország) mellett egy szabadkártyás meghívott válogatott (Kína) vívott kiváló csatákat. A mérkőzéseket Naganóban és Tokióban rendezték.

A brazil csapat kiemelkedett a mezőnyből. Ismét bebizonyosodott, a futball után szabadon, hogy a röplabda egy olyan játék, amelyet kétszer 6 játékos játszik a hálóval elválasztva és mindig a brazilok nyernek. Játékerejüket mi sem bizonyítja jobban, hogy felkészülésre mindössze négy nap állt rendelkezésükre, kettő Olaszországban, kettő Japánban, hiszen a 12-es keretből 10-en Itáliában játszanak. Jóllehet így nem voltak csúcsformában, mégis 5 mérkőzésből 5 alkalommal hagyták el győztesen a pályát. Mögöttük a sorrend: USA, Olaszország, Japán, Egyiptom és végül az igen fiatal, az olimpiára készülő kínai csapat.

Számomra igen kellemes meglepetés volt az egyiptomi válogatott játéka. Pár éve még simán verte őket a magyar válogatott, ma pedig Afrika bajnokként megverték Kínát és a nagyok rendre szenvedtek ellenük. Hiába volt 3-0 a brazilok javára mérkőzésükön, mégis Rezende mesternek igencsak koptatnia kellett hangszálait játékosait serkentve. Az arab csapat olyan kétméteres feladóval rendelkezik, aki időnként bohócot csinált az ellenfelek sáncából, ugyanakkor megnyerte a legjobb nyitó játékos díját a kiváló és sikeres felugrásos nyitásainak köszönhetően!

Ami a játékvezetést illeti a színvonalra jellemző, hogy a 9 játékvezetőből 7 volt FIVB minősítésű. Jó érzés volt a helyszínen látni, hogy Hóbor Béla a világ legjobbjai közé tartozik. És persze azt is, hogy nemcsak a mérkőzésen teljesítenek magas színvonalon, hanem azt követően a vidámság sem áll tőlük távol, a hülyéskedésért sem mennek a szomszédba.

Elképesztő volt, hogy a tornán résztvevő csapatok mi mindent tudnak a röplabdából. A hazai mérkőzésekre gondolva bizony szomorúan kellett megállapítani, hogy, stílszerűen, a világ a Shinkanzen-expressz sebességével rohan el mellettünk, míg mi a múlt század eleji gőzősökkel pöfögünk. Elgondolkodtató a világranglistát nézni a tornára kiadott műsorfüzetben, amely szerint a magyar férfi csapat 59., olyan világverő csapatok mögött mint Dánia, Anglia, Trinidad és Tobago, míg a nők Vietnammal együtt a 80.helyen szerénykednek, Tonga és a Seychelles-szigetek mögött… Ezen alaposan el kellene gondolkodni azoknak, akiket illet.

Azt meg sem kell említeni, hogy a szervezés és a rendezés tökéletes volt. A csarnokok mind Naganóban, mind Tokióban csodálatosak voltak. Még az igen kényes ízlésű zsűri is teljes megelégedését fejezte ki a látottak alapján. Ha egy személyes megjegyzéssel untathatom az olvasót, akkor az egyedüli negatív élménynek a naganói szállodaszobának nevezett egérlyuk számított, ahol egy hétig gyakorlatilag nem tudtam kipakolni a bőröndömet. Igaz, az utolsó három napban mindezért kárpótolt a tokiói Century Hyatt Hotel…

Jövőre mind a férfi, mind a női VB-t Japánban rendezik. Remélem, hogy ha a magyar válogatott sajnos le is maradt a részvételről, de legalább játékvezetői-sportdiplomata vonalon képviselhetjük majd a magyar röplabdázást.

Herpai László

JT elnök