Így láttam a női World Grand Prix-t a zsűriasztal mögül

Bevallom különös hangulatban készültem a Grand Prix idei versenyére. Eszembe jutottak azok a nyarak, amikor még játékvezetőként vettem részt a sorozaton. Ennek mindig más hangulata volt, mint akármelyik más FIVB versenynek. Volt időnk megismerni az adott országot, a kultúráját, szokásait, megnézni jellegzetes műemlékeit, megkóstolni nemzeti ételeit. Annak idején sok olyan játékvezetővel is összehozott a sors, akikkel más versenyeken nem találkozhattam volna, ők is sok érdekességet tartogattak számomra. Most néhányukkal ismét összefutottam, de már más szerepkörben

Az idei évben az első három hétre kaptam küldést játékvezetői delegátusként. Még a versenyek megkezdése előtt kaptuk meg Wei elnök úr üzenetét, hogy a női játékvezetők foglalkoztatására különös figyelmet fordítsunk. Elnök úr nagy álma, hogy egy nagy FIVB női versenyen játékvezetőként csak a "gyengébb nem" képviselői működjenek. Én személy szerint ennek az ötletnek nagy támogatója vagyok, de ezzel eléggé kisebbségben maradtam a Játékvezetői Bizottságban. Számomra azonban ennél is furcsább volt a női kollégák véleménye. Többen közülük nem tartják jó ötletnek a "női szakaszt", 3-4 férfira szerintük szükség lenne. Hiába, a férfiak egymás közt jól el vannak, de a nők…. Így aztán minden bizonnyal nehezen teljesül majd Elnök úr álma.
A három hét alatt 12 játékvezetővel voltam együtt, akik három kontinensről érkeztek. Az elmélettel tisztában voltak, a tesztre felkészültek (előtte több csatornán hirdettük, hogy teszt lesz, pedig nem is terveztük). Ez jó módszer, majd alkalmazzuk máskor is... Az elméleti felkészítés során nagy hasznát vettem egy magyar terméknek, az oktatási DVD-nek, az elmúlt 5 évben összegyűjtött egyéb felvételeknek és a Játékvezetői Bizottság tagjai által készített egyéb prezentációknak.

Ami a gyakorlatot illeti, ott már voltak különbségek a játékvezetők között. A három női bíró (Heike Kraft /GER/, Suzana Rodriguez /ESP/ és Karin Zahorcova /CZE/) igen jól működött. Alaposan felkészültek a mérkőzésekre, a labdakezelést jó színvonalon tartották és meglepően nagy fegyelmet tartottak. Második játékvezetőként is jól ténykedtek, különösen Karin "tette oda magát", ami nem volt rá jellemző a korábbiakban. Mindig megfelelő pozícióban voltak, várták az edzői reakciókat, jól együttműködtek a jegyzőkönyvvezetőkkel. Látszott, hogy van gyakorlatuk második játékvezetőként is. Minden hétvégén a lányok érték el a legjobb átlagot.

A férfiak közül a mexikói Luis Macias, a tunéziai Taoufik Boudaya tetszett a legjobban. Most találkoztam velük először és jó játékvezetőket ismertem meg bennük. Nyugodtak voltak, kellően a háttérben maradtak, és csak akkor léptek elő, amikor arra szükség volt. Jól alkalmazták az FIVB aktuális jelmondatát: "Keep the ball flying!". Eltérően sok hazai és európai bírónál tapasztaltakkal, nevezetesen hogy a látványos mentéseknél rendszeresen fogott labdát (régen emelésnek hívtuk) fújnak, az ilyen labdákat már e jelmondat szellemében bírálták el.
Ugyancsak pozitív benyomást keltett a hong-kong-i Cedric Chung is. Ő -az argentin játékvezetőnek a versenyt közvetlen megelőző elhunyta miatt - az utolsó pillanatban ugrott be. Kiegyensúlyozott, kellően nyugodt játékvezetést láttunk tőle az első hét legnehezebb mérkőzésén (THA-CUB 3:2). Az első játszmában egy kicsit lámpalázas volt, el is engedett 2 labdakezelési hibát, de utána tökéletes volt. Második játékvezetőként látszott, hogy otthon nem sokat gyakorol ebben a funkcióban, de figyelte a többieket és a második mérkőzésén már sokkal jobb teljesítményt nyújtott. Nagy jövő előtt áll ez a 33 éves fiatalember, aki vállalta az utazási költségeket is, hogy ebben az idényben már a kínai bajnokságban vezethessen.
A második játékvezetőknél alapvetően három gondom volt:
1. nem mindig találják meg a megfelelő pozíciót, így aztán több hálóérintés "bent maradt";
2. főleg az ázsiaiaknál figyelhető meg, hogy nem élnek együtt a mérkőzéssel. Nem készülnek fel az edzői reakciókra, a dudaszónál szinte körbe forognak, keresve, melyik csapat kér időt, vagy hol lesz a csere (persze a holland és izraeli bírónál is előfordult ilyen olykor-olykor…), volt, aki le is maradt a cseréről, mert nem tudta a dudaszó után mi következik…;
3. az európaiak kivételével egyáltalán nem tudják kezelni az edzők és a kispad "kirohanásait". Több esetben megfelelő odafigyeléssel megelőzhették volna a sárga-lapos büntetést.

Az első játékvezetőknél a labdakezeléssel nem volt nagyobb gond, persze előfordult, hogy egy-két érintést elengedtek, de a színvonal azonos volt mindkét csapat részére. Itt elsősorban a fegyelmezéssel volt gond. Az afrikai és ázsiai játékvezetők valójában nem szoktak hozzá néhány edző hevesebb megnyilvánulásához, ezért aztán nem, vagy túl későn (a 3. játszmában) vették elő a lapot. Nagyon sokszor kellett felhívnom a figyelmüket arra, hogy az első pillanatban kell a fegyelmezés legenyhébb eszközéhez nyúlni (szóbeli figyelmeztetés), mert így nagy eséllyel elkerülhetjük a később már szükséges lapokat is.

Több esetben sajátos karjeleket is láthattam. Kiderült, hogy több országban nem figyelnek a helyes karjelek alkalmazására. Az "out"-nál szinte eltakarták az arcukat, az "érintett labdára" szinte mindenkinek más "szabványt" használt, és ugyanez volt érvényes más karjelekre is. Így aztán a reggeli értekezleteken gyakoroltattam a karjeleket. A harmadik napra már egészen jól ment.
Gyakoroltatni kellett azt is, hogy a labdamenet után fújok, aztán szétnézek, majd azután döntök. Az első napokon volt is néhány gond a gyors mutogatásból.

Összességében azonban elégedett lehettem, mert láttam 4-5 igen kiváló játékvezetői működést, és a többiek sem követtek el kirívó hibákat.
A pályán kívül mindenki fegyelmezetten viselkedett, betartotta az írott és íratlan szabályokat. Együtt volt a társaság, a helyi, tartalék játékvezetők pedig mindig jó programokat találtak ki a szabadidő eltöltésére.
Számomra is sok tanulsággal szolgált ez a hőségben (38-44 fok volt végig) eltöltött három hét, amiket a közelgő romániai tanfolyamon majd hasznosítani szeretnék.


Budapest,2011.szeptember

Rádi Gyula